Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az ünnepi megemlékezésen megjelenteket.

Ünnepelni és megemlékezni jöttünk el ma augusztus 20-ról, arról a szent napról, mely a magyarság egyik legősibb ünnepe.
Ez a nap Szent István király szentté avatásának, a keresztény magyar államalapításnak, a magyar állam fennállásának emléknapja.

Ez a nap a történelem folyamán egy további, kedves tartalommal egészült ki, az új kenyér ünnepével.
A magyar nép a kenyérben Isten adományát tisztelte, talán nem is lehetett jobb megemlékezés erről az adományról, mint a kereszténység felvételének, az államalapításnak ünnepe.

Nagyon fontos ez a nap mindannyiunk számára, hiszen a több mint ezer évvel ezelőtt alapított államunk ma is létezik, miközben nálunk nagyobb népek és nemezetek tűntek el a történelem süllyesztőjében

Szent István a király volt a magyar állam első királya, az az ember, aki a pogány magyarságot keresztény hitre térítette. Szent István számára a magyarság és a kereszténység természetes egységet alkotott, s úgy vette fel a kereszténységet és ezáltal a legteljesebb európaiságot, hogy nem lettünk sem a Német-Római Császárság, sem Bizánc hűbérese. Amiként nem engedte a nemzeti szuverenitás feladását, ugyanúgy ellent mondott a Koppány-féle pogányságnak is. 

Ő volt az az ember, aki fiának, Imre hercegnek írott intelmeiben más népek és nemzetek hozzánk érkező tagjainak befogadására szólított föl, és csodálatos, hogy a mai magyarság különböző népek és nemzetek tagjaiból sokszínű és egységes nemzet, a világtörténelemben is példaértékű befogadó és megértő nép.

Szent István királyunk volt az, aki már ezer évvel ezelőtt megmutatta, hogy nem a szabadosság, nem a félreértett liberális egyenlősdiség, nem a törvények föllazítása vezet a szabadság felé, hanem a határozott kormányzás, mások megbecsülése és a haza gyarapítása. Ez az ünnep jó alkalom arra, hogy megnézzük azt, mit meríthetünk belőle szűkebb pátriánkban, Kisbaboton.
Szent István király emléke, munkájának ma is megtalálható eredménye pedig több párhuzamot kínál.
Mi is az ezeréves állam részesei vagyunk és nekünk is van felelősségünk a következő ezer évre.

Tudom, nehéz ma gondolni néha még a holnapra is, az aggódás, a bizonytalanság, a bizalmatlanság és a hitetlenség gyakran gyökeret ver a szívünkben ideig-óráig.
De nem szabad elhinnünk, hogy ez az ország sorsa, hogy ez Kisbabot sorsa.
Hinnünk kell abban, hogy Kisbaboton, itt élő emberekként mi is tudunk tenni a hazáért, sorsunk jobbra fordulásáért.

Egy létszámában kis nép, kis falu számára csak akkor van esély a megmaradásra, ha minden tagjában benne él a tudat, hogy érdemes és büszkeség ehhez a nemzethez, ehhez a közösséghez tartozni.

Magyarország, Kisbabot.. Egy nemzet, egy közösség Európa szívében, amelyet magukban bízó, szabad és büszke emberek építenek maguknak a saját szájuk íze szerint. Mert senkit nem nélkülözhetünk. Mert mindenkire szükség van, és mert senki nincs, akinek álmáról lemondhatnánk. És érezze ezt e kicsi település összes magyar lelkű polgára,

Kisbabotnak van 790 éves múltja, és számos korokon átívelő értéke, amire stabilan építhetünk. Én igen is hiszek az összefogás erejében, legyen szó egy nemzetről, egy faluról vagy egy családról. Hiszek abban, hogy együtt többre vagyunk képesek.

Legyünk hát méltó utódai nagy királyunknak, és kövessük a Szent Istváni utat. Adja Isten, hogy így legyen

!